Bencsik Tamara: “Ez egy nagyon jó ugródeszka ahhoz…”

Bencsik Tamara egy nagyon tehetséges, és kedves nő. Igazi ismertséget a Megasztár című műsor hozott neki. Alázatos, és csodálatos énekesnő. Leginkább a zenei élettel kapcsoltban tettem fel neki néhány kérdést, melyre szívesen válaszolt. Ebben a bejegyzésben szó esik még a tehetségkutatókról, illetve a kritikákról is. Bencsik Tamara azt is elárulta mivel foglalatoskodott az elmúlt időszakban.

Mesélj egy kicsit magadról, mit lehet tudni rólad?

Én egy tűzrőlpattant lány vagyok, egy elég karakán személyiség. Hiszen, elég hangos családban nőttem fel, a Vajdaságban. Én nem vagyok az a tipikus, „hú de milyen nőtípus”. Kiskoromban is mindig inkább fiúkkal lógtam. Szerintem ezért is maradt meg bennem ez az elég határozott, céltudatos személy, aminek hálát adok. Nagyon pozitív meglátású ember vagyok. A rosszban is mindig a jót keresem. Ha esetleg valami rossz történik, akkor én mindig úgy gondolom, hogy megvan az oka, hogy miért történnek ezek a dolgok.

Mióta foglalkozol zenével?

Zenével én tulajdonképpen profi szinten 13 éves korom óta foglalkozom. Akkor volt az első zenekarom. A Hangulat nevű együttes, de én már előtte is énekelgettem. Különböző rendezvényeken, iskola napokon. Szóval már olyan 7-8 évesen elkezdtem komolyabban foglalkozni a zenével. Majd az általános iskola után beiratkoztam Szabadkán a zeneiskolába. Ott tanultam tovább elméleti szakon, mert ének szakra nem vettek fel. Mindenképpen a zenével szerettem volna foglalkozni továbbra is. Azon belül is szerettem volna éneket tanulni. Viszont az ének szakon azt mondták, akkor 14 éves voltam, hogy baj van a ritmusérzékemmel, úgyhogy próbáljam meg jövőre.

Muszáj volt választanom valamit, úgyhogy az elméleti szakon maradtam. Így mindent tanultam a zenéről, amit csak kell. Rá egy évre, újra megpróbáltam az ének szakot, amikor sikerült volna azt mondták, hogy sajnos már betelt az összes hely. Azt javasolták, hogy jöjjek majd jövőre. Akkor azt mondtam nekik hogy jó, én majd megmutatom nektek, hogy sokra fogom vinni nélkületek. 18 évesen felköltöztem Budapestre. Olyan céllal, hogy egy zenekarba kerestek énekesnőt, aki tud szerbül is, és magyarul is énekelni. Ez volt a Balkán Expressz, ahol körülbelül 4 évig tevékenykedtünk. Lemezt is adtunk ki, videoklipeket gyártottunk. Sajnos nem volt túl hosszú életű a zenekar, amit nagyon bánok, mert jó kis csapat volt.

2008-ban jött a Megasztár, amit nagyon-nagyon imádtam.

Az egy óriási lehetőség, az olyan emberek számára, akik szeretnének ismertté válni, és tényleg aki komolyan a zenével foglalkoznak. Ez egy nagyon jó ugródeszka ahhoz, hogy egy egész ország megismerjen. Így volt ez velem is.Gyorsan jött a hírnév. Imádtam a műsorban lenni, a későbbi feladataimat, a klipforgatásokat, a stúdiózásokat. Szóval, én nagyon sokat köszönhetek a műsornak. Nagyon sok híres embert ismerhettem meg, és dolgozhattam velük együtt. Ez egy nagyon jó érzés volt, kicsit így jobban belelátni ebbe az úgynevezett „celeb világba”.

Később már nem tetszett ez az egész versengés, ami Magyarországon zajlik. Nem arról szól ez a dolog, hogy ha valaki jó énekes, akkor azt toljuk, segítsük, és hívjuk. Azt tapasztaltam, hogy nem a hangoddal érvényesülsz, hanem, hogy mennyire vagy bevállalós. Tudsz-e botrányt csinálni? Én nem ez a fajta vagyok. Én mindig a saját erőmből, és energiámból értem el a dolgokat. Mai napig ezt vélem. Ezt kicsit meguntam. 2013-ban kiköltöztem Németországba, itt kezdtünk egy közös életet a párommal. Hiszen vele jöttem ki, akivel immáron 9. éve együtt vagyunk, és közösen alkotjuk az Anymood nevezetű csapatot.

Ketten vagyunk, de ugye közös dalokat írunk. Saját dalokat úgymond, amiket angol nyelven adunk ki. Ennek az Anymood-nak elég szépen kiforrott rajongó tábora van. Nagyon sokszor járunk haza fellépni. Mindig teltházas fellépéseink vannak, amire nagyon büszke vagyok. A legjobb az egészben, amikor hallod vissza, hogy éneklik a saját dalodat. Annál jobb érzés nincs. Imádom az embereket, akik eljönnek miattunk, buliznak, éneklik velünk a dalokat. Hidegrázás az egész. Ez a legnagyobb visszajelzés, amit a művész kaphat.

Mit gondolsz a tehetségkutatóban, vagy az interneten könnyebb elindítani az énekesi karriert?

Amint említettem, a tehetségkutatók tényleg az egyik legkönnyebbig út arra, hogy az ember ismertté váljon. Picit nehezebb úgy, hogy egyedülállóként segítség nélkül csinálsz egy klipet. Bekerülni a médiába, a rádiókba, tv műsorokba. Egy nagyon jó menedzserre van szükség. Nekem is elég sokáig volt, de később rájöttem, jobb az, ha én irányítok mindnet. Úgy, ahogy én akarom. Ezt is később teheti meg az ember, amikor már abban a helyzetben van, hogy ha vannak kapcsolatai. Nem könnyű az elején. A másik pedig, hogy mindenhez pénz kell.

Úgy a legjobb, ha az ember részt vesz egy tehetségkutatóban.  A műsor után a fellépésekből a pénzt félre lehet tenni. Spórolni lehet. Aztán a saját lábára állhat az ember. Nagyon sok kitartás kell ehhez. Hajlamosak az emberek eltűnni, a tehetségkutatók után úgymond a „süllyesztőbe”. Ennek két véglete van. Vagy kitartó, vagy és próbálkozol a saját zenéddel, saját gondolataid alapján fennmaradni. Vagy más eszközökhöz folyamodsz. Nem részletezném a témát… Ezért is költöztem el Magyarországról, mert nekem ez az egész mentalitás nem jött be.

Szoktál-e negatív kritikákat kapni? Hogyan kezeled őket?

Most már nagyon jól. Az elején, mikor a Megasztárban voltam nagyon nehezen tudtam elfogadni azt, hogy olyan üzeneteket kaptam, hogy „takarodjál vissza Szerbiába”, te nem is magyar vagy. Nagyon nehezen dolgoztam fel, mert nem értettem, hogy miért ilyen rosszindulatúak az emberek. Mára már rájöttem, hogy ez ellen nem tudsz mit tenni. Mindig is voltak, vannak, és lesznek olyan emberek, akik ezt élvezik, hogy vájkáljanak a te életedben. Bármibe bele tudjanak kötni. Ezt el kell fogadni, együtt kell élni ezzel. Úgysem ettől leszel több vagy kevesebb. Én abszolút elfogadom a negatív kritikát, a pozitívot is.  A pozitívtól ugye nagyon tudok motiválódni, mint bárki más.

Milyen terveid vannak a jövőd illetően?

Ez a 2020-as év nagyon a béke s.gge alatt volt. Köszönhetően a Covid-nak. Én ebben is megtaláltam a jót hiszen, nekem volt most időm arra, hogy kicsit magam tovább fejlesszem. Tavaly nyáron 1-2 hónapra hazaköltöztem, és elvégeztem a Sipos Zitának a sminkiskolájában egy sminktanfolyamot. Ő az a nő, aki engem a Megasztárban sminkelt. Bármilyen zenés műsor van a TV2 csatornán akkor köztudott, hogy ott mindig a Sipos Zitának a csapata dolgozik. Én mindenféleképp tőle szerettem volna tanulni. Illetve hajhosszabbító tanfolyamot is elvégeztem. Amikor visszajöttem Németországba, csináltam egy szempilla hosszabbító tanfolyamot.

A másik nagy kedvencem az a szépségipar. Imádok sminkelni, másokkal foglalkozni. Januártól elkezdtem online énekórákat tartani. Hiszen én ezzel otthon komolyan foglalkoztam. Most már bánom, hogy nem kezdtem el előbb ezt az online ének oktatást, hiszen nagyon jó, és abszolút működik. Nagyon pozitívan csalódtam benne. Nemcsak az énekesek hangjával tudok foglalkozni, hanem a hallást is tudjuk fejleszteni. Immáron 28 diákkal dicsekedhetek. Igaz, hogy nem színpadon énekelek, és nem több száz embernek, hanem most én foglalkozok énekesekkel, de minden boldogságom benne van. Abszolút szívvel-lélekkel csinálom.

Ugye mindenkinek eljön az az a pillanat, amikor előbb-utóbb családot szeretne. 9 éve vagyunk együtt a párommal, mi is többször beszéltünk a gyerek témáról. Abszolút nyitottak vagyunk mi is rá. Hiszek abban, hogy amikor majd jönni akar, jön. 35 éves koromig mindenképpen szeretnék gyereket, de nem leszek szomorú, ha nem jön össze. Abban a tudatban vagyok, hogy mindent a maga idejében. Amennyiben az Univerzum úgy akarja hogy legyen akkor lesz, ha nem, akkor ez így kellett hogy történjen.

Kedvenc közösségi média felület: Tik-Tok

Film: Női szervek

Dal: Nincs kedvenc dalom jelenleg. Szeretem a Jazz-t, Pop-rock zenéket

Példakép: Amíg éltek a szüleim ők voltak. Sok ember van, akire felnézek, igazán példaképem nincs.

Kedvenc idézet: „ A zene a világon az egyetlen olyan nyelv, amelyet minden ember megért. /Megyeri Lajos/