Udvarev Krisztina: Megalakultunk, mint Emergency House…

Hogyan kezdődött a zenekar indulása?

1995-ben Erika megkérdezte, hogy nincs kedvünk esetleg az akkoriban divatos rave zenekart az ő szárnyai alatt megcsinálni?! Egy olyan együttest akartunk, aminek inkább a táncos show elemei hansúlyosabbak, mint a hang, ezért az első maxi cd-nk a Peace, love,unity.. lett,amiben csak fütyültünk és Ducky kiabálta,hogy “mindenki a padlón van már,ébresztő,kezeket fel,mozgasd már!!!” És kemény rave zene szólt. A dalokat és szöveget nem mi írtuk, mi csak, mint előadó művészek előadtuk. Befonattuk a hajunkat,afro frizurát csináltattunk,hogy különlegesek és divatosak legyünk,ez be is jött ,mert a Total Dance fesztiválon,több ezer ember előtt felléptünk és mindenki azt hitte külföldi zenekar vagyunk!

Akkor még nem robbantunk be a köztudatba.

Szerintem az áttörés a Dübörög a házzal lett. Ezt még megelőzte egy maxi cd a Veled pörög a világ, amit játszott a rádió és zenei csatornák.Természetesen jártunk énekórákra,mert populárisabb zenét kellett játszanunk,eladhatóbbat, így lett dallamosabb az együttes és sikeresebb is. Jött a Nyakig ér a Holiday, Csúcs ez a party az Emergency House party lemezünkről, Állj közénk, Neked adom az éjszakát a Party folytatódik c. lemezről majd kilépett Zaher és 3-an folytattuk, akkoriban jelent meg az EH3 című lemezünk az Ez legalább szex slágerrel, feldolgozással. Majd a Rólunk szól c. lemez, melyben a Járom az utam lett talán sláger.

Voltak nehézségeitek?

Az első hakninkon, Kazincbarcikán – sosem felejtem el – egy discoban léptünk fel és rettentően izgultunk, majd a fellépés alatt kifütyültek és kiabálták, hogy menjetek haza! Na, akkor azt mondtuk, hogy ezt nem csináljuk tovább és nem akarjuk ezt az együttest, jobban éreztük magunkat Zoltán Erika mögött biztonságban, mint táncos. Mivel le voltak előre foglalva discokban pár fellépés, kénytelenek voltunk megcsinálni, na, onnantól kezdve olyan sikereink voltak, hogy éveken keresztül az együttes fennállása óta egyszer sem kerültünk ilyen helyzetbe. Vagy legalább, ha volt is, akiknek nem tetszettük, a fellépés alatt szépen lassan megnyertük az ő bizalmukat is. Szerettek minket és mi is őket. Ezért csináltuk.

Részt vettetek-e dalszövegírásban, vagy másokra bíztátok a feladatot?

A szövegírásban és zeneszerzésben senkinek nem volt tapasztalata, ezt a hozzáértőkre bíztuk. Mi csak felénekeltük, Ducky rappelt és általában a show-t együtt koreografáltuk, legtöbbet inkább én.

Mennyire nehéz, vagy könnyű együtt működni egy csapattal? Mire kell a legnagyobb figyelmet fordítani?

Együttműködni csapattal könnyű volt, mert egyszerre kezdtük, közös szerelmünk a tánc volt és szívünk csücske az együttes. Soha nem veszekedtünk, nagyon mély és komoly barátság volt a mienk.

A legnagyobb figyelmet egymásra fordítottuk, mivel és hogyan legyünk a legjobbak magunkhoz képest, soha nem akartunk senkihez hasonlítani és 100% -ban az együttesnek éltünk. Imádtuk minden percét. Énekeltük, Ducky rappelt és általában a show-t együtt koreografáltuk,legtöbbet inkább én.

Mondanál néhány szót így a 90-es évekről? Milyen gyakran voltak koncertek, hogyan tartottátok akkor a kapcsolatot a rajongókkal?

A 90-es évek egy lázadás volt, számunkra és a rajongókra nézve is. A gépzene, house,rave ,hip-hop stb. stílusok mind abban az időben és szerintem máig meghatározó. Öltözködést, szórakozóhelyeket, vidéki discókat egyesített, mindenhol ott volt. Stílusok voltak, zenében, öltözködésben, életérzésben. Nagyon sokan írnak rám facen, hogy meghatározó volt az életükben a zenénk és hogy azt a korszakot sírják vissza. Elmúltak az évek, de visszatért a retro és ezzel egy picit a 90-es évek!

Koncertek nem, inkább haknik voltak.

Abban az időben minden kisfaluban volt disco, nagyvárosokban vagy városok határában óriási méretű szórakozóhelyek. Teltházzal és minden hétvégén péntek-szombat sztárvendégekkel. Volt, hogy egy hétvégén 11 fellépésünk volt, napközben szabadtéri rendezvényeken este discokban léptünk fel 30 perces műsorral. Vittük a kazettát vagy később a cd-t, néha ugrott a lemez, na, akkor jajj volt, főleg, hogy táncoltunk is, de itt jött mindig a rutin és a profizmus és csináltuk tovább.

A rajongókkal abban az időben leveleztünk levél formájában, én voltam, aki válaszolt a levelekre és mellé dedikált szórólapot küldtünk. Mindenkinek lelkiismeretesen válaszoltunk, tényleg mindenkinek, ez fontos volt számunkra, ők voltak nekünk az együttes része, ha ők nincsenek, mi sem vagyunk.

Mesélnél egy kicsit a kippforgatásokról? Mennyi időt vett ez igénybe?

A klippforgatás általában 1 -2 napig tartott, attól függött, hogy hány helyszín volt tervezve a klipben. Korán reggel kezdtük és másnap reggelig forgattunk. Volt sminkes, fodrász és minden, ami kell egy ilyen forgatáshoz. Pihenő csak akkor volt, ha átállás volt a kamerával, rendező volt, aki elmondta, hogy honnan jöjjünk, vagy mit táncoljuk és hol. Igazából mindegyik klippünkben táncoltunk, ez azt jelenti, hogy volt olyan, amikor 24 órán át folyamatosan mozogtunk. De fiatalon ezt annyira nem éreztük megerőltetőnek, elfáradni azért elfáradtunk, de mivel tanítottunk a tánciskolában hét közben, hétvégén meg mentünk fellépni így ezt bírni kellett.

Van valami kiemelkedően kellemes, vagy kínos élményed, amely fellépésen, vagy koncerten történt meg veled?

Volt egy pár, igen. Ez inkább vicces volt. A fellépő műsorunk úgy kezdődött, hogy a színpad végén guggoltunk a sötétben, elkezdődött az intro és – műsor előtt el akartam menni mosdóba, de már nem volt idő, ezért a zsebembe raktam a tampont- az uv fényben világított, mert kiesett a zsebemből és hát elindult a zene, felvenni nem tudtam és röhögő görcsöt kaptunk mindannyian. Csak az látta, aki az első sorban állt és mi. Aztán lerúgtam a közönség közé, ennyi volt, erre emlékszem!

Mit gondolsz melyik szám volt a közönség legnagyobb kedvence, és miért? Illetve melyik a te favoritod?

A közönség a Dübörög a házat szerette nagyon, arra tudtak tombolni, és most is sokat hallom, hogy játsszák ,sőt tizenévesek házibuliban ezt hallgatják,na, ez fura,mert inkább a szülei tudják, kik vagyunk.

Én a Csúcs ez a partyt és a Nyakik ér a Holidayt szerettem, de a Dübörög a házat is.

Ma is foglalkozol még az énekléssel? Szerinted nehezebb, vagy könnyebb manapság érvényesülni a zenei piacon?

Már nem énekelek, csak ha esetleg rendezvényen vagy házibuliban megkérnek, hogy énekeljem el valamelyik számot, na akkor szoktam. Meg a gyereknek, amikor kicsi volt gyerekdalokat, ja meg az autóban, ha megy valami kedvenc a rádióban.

Érvényesülni most is és akkor is nehéz volt, most sok jó és képzett hang van, akkoriban nem volt tehetségkutató műsor annyi, mint mostanság. Nekünk szerencsénk volt, mert minket kitaláltak és managereltek, nekünk nem kellett küzdeni, megtartani volt nehéz és szinten maradni.

Köszönöm a lehetőséget, hatalmas megtiszteltetés volt számomra. Az énekesnő, Udvarev Krisztina, az Emergency House egykori oszlopos tagja, éppen olyan gyönyörű, mint akkor. Szerintem az idő rajta nem fogott egy cseppet sem. Hihetetlen, hogy ennyi mindent fel tudott építeni maga körül. Produktív, és az élet több területén is sikereknek örvend. Reméljük, hogy eredményesen tudja megvalósítania minden elképzelését.

Ha megjött a kedvetek a nosztalgiázáshoz, nincs más dolgotok, mint nyomjátok be a Youtube-ot, és kezdődjön a visszaemlékezés. Szívesen várom kommentben nektek melyik volt akedvenc Emergency House slágeretek?