A változás útja, vagy az elfogadás ösvénye inspirálóbb?

A változás útja, vagy az elfogadás ösvénye inspirálóbb?

A változás útja rögös. Amikor megnyitom valamelyik közösségi platformomat, szembejön velem egy kép az elfogadásról. Egy poszt a természetességről, a naturalista ábrázolásról, a megfelelő énkép kialakításról. Beletörődünk, és rábólintunk bizonyos tartalmakra. A változás opció fel sem merül, hiszen tudomásvételt közvetítenek a felületek.

Egy korábbi írásomban, felvetettem a megújulás témakörét, amely talán segítheti a fejlődést.

Ezek ugyebár azt üzenik, hogy bármilyen testalkatod van, akkor is viselhetsz neked tetsző darabokat. Ha esetleg genetikai rendellenességgel vagy megáldva, te akkor is teljes értékű ember vagy. Ha azonos neműekhez vonzódsz, örömmel kell felvállalni, hirdetni, és mások irányába is ezt a felfogást közvetíteni. Mert mindenkinek jól kell éreznie magát a bőrében. Akkor viszont nem is lenne önmaga irányába senkinek problémája. Ezek rendben is vannak, mert vannak bizonyos szituációk, amelyeken nem tudunk változtatni, örökletes, velünk született tényezők.

A rengeteg „motivációs” üzenettől te is azt képzeled, hogy azért mert a másiknak könnyebb az elfogadás, neked is ugyanolyan kényelmes lesz? Te is gyönyörű vagy, tökéletes, mert a közösségi média preferálja az elfogadást.

 

Vannak olyan helyzetek, amikor elérsz egy szintet, és onnan nincs tovább. Megáll a változás, úgy érzed, egy helyben toporogsz. Vagy nincs rá kapacitásod, esetleg a te képességeidet meghaladják. Ez nem azt jelenti, hogy mindig meg kell elégedni azzal, ami van. Persze túlhajtani sem érdemes, hiszen mindig akad egy arany középút.

A változás, vagy az elfogadás pártján állsz?

Az élet több területén is tudjuk magunkat képezni, lehetetlennek tűnő változásokat is képesek vagyunk elérni. Az elveink, a jellemünk, illetve az akaratunk az, ami nagyban befolyásolja ezeket az átalakulásokat.

Tehát ha te úgy érzed, hogy kicsit gyengébb a fizikumod, nem feltétlenül kell alábbhagyni a lelkesedésednek, tükörbe nézni és azt mondani, hogy így vagyok megfelelő. Járj el futni, edz, és érd el a kitűzött céljaidat. Fokozatosan haladj, ugord meg a saját szintedet.

A legfontosabb a határok lefektetése, valamint az, hogy bármit csinálsz, azt csakis magad miatt tedd. Nem kell másoknak bizonyítanod, csakis önmagad felé tartozol elszámolással.

 

Nem minden élethelyzet engedi meg a módosulást, de a belenyugvás sem lehet állandó választási lehetőség. Csak akkor tudunk önmagunkkal békében, harmóniában élni, valamint ön azonos viselkedést tanúsítani, ha megkíséreljük a változtatás lehetőségét.

Hozzuk ki magunkból a legjobbat, és lehetőségeinkhez mérten alkalmazkodjunk életvitelünkhöz, mindennapjainkhoz. Amennyiben keményen megdolgozol a kitűzött céljaidért, sokkal nagyobb örömet tudsz okozni magadnak. Értékelni fogod, és megtanulod megtartani azokat az erényeket, amelyen már sikerült módosítanod.

Íme, néhány idézet, amely motiválhat téged a változást illetően. 
 

Jakó Judit

Judit vagyok, 31 éves. 4 éve vezetem a blogomat. Szépségápolás, utazás, életmód kategóriában kezdtem el írni. Szabadidőmben szívesen olvasok. Több műfajt is kedvelek. Az elolvasott könyvekkel kapcsolatos élményemet illetve sajátos véleményemet is publikálom egy-egy bejegyzés keretein belül. Interjúkat készítek, valamint szívesen osztok meg érdekességeket tehetséges emberekről. Támogatom a jó ügyeket! A felületemen olvashattok különböző kisvállalkozásokról is.

11 thoughts on “A változás útja, vagy az elfogadás ösvénye inspirálóbb?

  1. Szia! Nagyon jó ez a poszt. A változás most bennem is zajlik ugyanis Január óta egy diétás programban veszek részt. Szerencsére jól haladok, és jólesnek a visszajelzések, főleg mikor kicsit magam alatt vagyok ( és persze éhes). 🙂 .

    1. Köszönöm szépen! Szerintem példaertékű a kitartásod! Az első lépés a legnehezebb, és maga a felismerés. Ez már megtört, és sok-sok kitartást kívánok neked! Gratulálok! 😊

  2. Én sajnos nem vagyok híres a kitartásról, na meg a változás is nehezemre esik, szóval ezen van mit javítanom. De van, amikor megemberelem magam és beleugrok valami újba, vagy, amit elképzeltem, azt véghez is viszem bármennyire is nehéz.. csak mostanában nem ez jellemző rám. 🙁

    A posztot köszönöm, jó volt olvasni és egy kicsit elmélkedni.

    1. Én sem voltam mindíg ilyen. Sőt most is, csak akkor változtatok, ha azt én akarom, és tiszta szívből jön. Az erőltetés nálam is tabu.

  3. Nagyon köszönöm ezt a posztot ❤️ mostanában szomjazom az ilyen olvasmányokra. Én is egy nagy utazáson veszek részt mert próbálok szemléletet váltani érzem hogy két és fél éve nem vagyok az az ember aki azelőtt voltam( sajnos 2018-ban egy évben halt meg a mamám és a legjobb barátnőm.) Érzem hogy változtatnom kell igyekszem is tudatosan most gyógytea kúrát végzek és figyelek arra hogy pozitív és vidám legyek.( Mert alapvetően egy ilyen ember vagyok)
    Egyébként azt is megfigyelhetjük mennyire torz világban élünk, hiszen a médiában sugárzott dolgok és látvány miatt az emberek hasonlítani akarnak egymásra és vannak, akik nehezen fogadják el azokat akik nem úgy néznek ki a hogy ők. Nem tud választ mit okoznak ezzel annak akinek a negatív kommenteket mondják vagy fogalmuk sincs arról hogy ő ezidáig mind ment keresztül.

    Mégegyszer köszönöm a posztot 😊

    1. Örülök, hogy tettszik. Nálam is hasonló a helyzet. Sajnos a sok toxikus kapcsolat hatására, illetve haláleset miatt sok dologra rájöttem, amin igyekszem változtatni. Az önismeret egy hosszú utazás, de sokszor magamon is meglepődöm pozitívan, és ez inspirál. A médiát tekintve, az emberek egy része túlságosan hasonlítani akar celebekre, hírességekre. Ami persze egyáltalán nem ön azonos viselkedés.

  4. Nagyon jó és egyben nagyon hasznos poszt is lett! 🙂 Szerencsére én jól fogadom a változás, még ha nehéz is olykor, de nem feltétlenül gondolom negatívnak, hanem igyekszem jól megélni és pozitívan gondolni rá. Régen abszolút tabu volt ez nálam, nem szerettem róla beszélni vagy kezdeni vele stb. Ha azt nézzem, változik a testünk, a lelkünk, a gondolkozásunk és sorolhatnám és ezzel mi is változunk. Bár furcsa, de gyakran nem is veszük észre magunkon sem a változás, ilyen a fogyás, lehet Te nem veszed észre, de a környezeted igen. 🙂 Sosem szabadna feladni a céljainkat vagy épp meghátrálni.

    Köszönöm ezt a posztot, ezzel még inkább csak ráfekszek az edzésre. 😀

    1. Köszönöm szépen! Maximálisan egyetértek veled! Szerintem is fontos, hogy mindíg elérjük a kívánt célunkat!🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük