Elfojtott érzelmek, és elvárások a mindennapok során
Az elfojtott érzelmek az életünk bármelyik szakaszában megjelenthetnek. Az érzelem, egy olyan önálló állapot, amely a környezetünk változásaira adott reakcióként fogható fel. Ami egyben meghatározza a további viselkedésünket. Hiszen az emóciók nagy szerepet játszanak a gondolkodásunkban, cselekedeteinkben.
Többször hallottam már azt a mondatot, hogy engem erősnek neveltek, olyannak, aki nem sír, akinek van tartása, illetve megfelelő önkontrollja. Kérdezem én, ezzel valójában te is tudsz azonosulni? Te is így látod?
Elfojtott érzelmek, és elvárások?
Az a jó példa, hogy felnőttél és nem ejtesz könnyeket más előtt, mert félsz, hogy gyengének tűnhetsz? Megriadsz egy öleléstől, mert úgy gondolod ettől lesz valaki szenzitív, és a gyengeség, az érzelmiség elítélendő. Talán az érzelmiség kimutatása a te Achilles sarkod? A négy fal között van a helye, elzárva a világ elől?
Ha teljesen elzárkózol, ezáltal egy úgynevezett képzeletbeli falat fogsz magad elé képezni. Gyakran vet fel akadályt párkapcsolatban, gyereknevelés során, munkahelyen, vagy az élet bármelyik területén. Valamint, még annak gondolatát is elveted, hogy az adott személy megismerjen, és hogy ne egy felszínes képet kapjon rólad, hanem a valódi érzéseiddel, gondolataiddal ellátott egészet. Ha pedig hazudsz önmagadnak, ezáltal becsapsz, és félrevezetsz másokat is.
Az elfojtások, a meg nem értett problémák, olyan nyomokat fognak hagyni benned, melyek akár függőséghez is vezethetnek. Egyébként is, miért kellene így bonyolítani az életet, hiszen így is elég komplikált. Nem nevetek, mert akkor mit gondolnak, rólam? Nem sírok, mert esetleg rossz szemmel néznek rám?
Elfojtott érzelmek kiküszöbölése
A lényeg nem a problémák generálásán, hanem éppenséggel a kiküszöbölésén van. Ezáltal, hogy mások előtt megjátszod magad, nem fogsz ön azonos viselkedést kapni. A nyílt érzelemnyilvánítás, kortól, és nemtől független.
Az élet lényege, hogy merjük felvállalni azt, hogy kik vagyunk valójában. Hiszen pont attól szép, hogy ennyi sokszínű, változatos, sokoldalú ember alkotja. Ezáltal mindenki találhat párt, barátot. A büszkeség félre tétele elengedhetetlen ahhoz, hogy ne alakuljon ki sértettség, önmagunk irányába.
Az elfojtott érzelmek megelőzése önmagunk elfogadásával kezdődik. Tiszta lappal, amely azt jelenti, hogy önmagunkhoz kedvesek vagyunk. Nem becsmérléssel, kritizálással, és konfliktusgenerálással. Szimplán törekedj arra, hogy jóban légy önmagaddal, szeresd, és tiszteld magad. Hiszen miért várjuk a másik embertől a megbecsülést, az önzetlenséget, és az őszinteséget, ha saját magunkkal sem így viselkedünk.
Vannak kiegyensúlyozottabb időszakok, és vannak nehezebb bizonytalanabb, mélyponton lévő ciklusok is. Ami összességében rendben is. Viszont mind a kettőt megfelelően tudni kell kezelni. A jót, s a rosszat egyaránt. Ha sikereket érsz el, légy magadra büszke. Ne egyből arra asszociálj, hogy mit rontottál, mit csinálnál másképpen, lehetne jobb is. Ne az állandó elégedetlenkedéssel teljenek a mindennapok. A sikert pedig helyénvalóan kezeld. Ösztönözd magad, légy pozitív, de ne ess túlzásokba.
Ha problémád van, a megoldásra összpontosíts. Változtass, de ehhez időre, és türelemre van szükség. Ne befolyásoljon a közvetlen környezeted, csakis önmagad miatt vidd véghez a céljaid. Az elfojtott érzelmek nem relevánsak. Nevess, mosolyogj, sírj. Légy erős, vagy gyenge az élet minden helyzetbe kihívások elé fog állítani. Csakis te tudod, hogy mi a legjobb neked. Fontos hogyan kezeled, és mit hozol ki egy adott helyzetből.
Szöveg: Jakó Judit
Képek: Pexels
Nagyon jó lett ez a bejegyzés, igazán fontos dolgokról írtál benne.
Nagyon jó témát hoztál fel és jó hogy írtál róla😊
Nekem mindig azt mondja a pszichológusom, hogy minden érzelmet meg kell élni. A jót, a rosszat. Lehet mélyre kerül az ember, de azt is meg kell tapasztalni, ahogy a jót is teljesen megélni. Ahogy írod, gyengék is lehetünk, hiszen emberek vagyunk és bizony, a fókuszt is érdemes arra helyezni, hogy miből építkezhetünk, tanulhatunk. :)Köszönjük a posztod
Huu, ez aztán nagyon erős írás lett, de nagyon jól sikerült ismét, szuper, hogy írtál erről, hiszen beszélni kell erről is. Én az a fajta vagyok, aki az érzelmeit nem rejti véka alá, képes vagyok más előtt is sírni. Idén megfogadtam, hogy minden érzelmet megélek, legyen az jó vagy rossz és nem fogom magamban tartani a fájdalmat, sírást sem. Számomra nagyon fontosak ezek a dolgok, mint pl.: a lelki béke. Nagyon örülök, hogy írtál erről, kellenek az érzelmek, a mai világban pedig pláne.
Ismét egy olyan témáról írtál, amiről sokan szerintem nem is mernek. Az érzelmek elfogadása és kimutatása mostanában nagyon eltűnt, inkább a negativitás vette át a helyét. Én mostanában lettem olyan, hogy a legtöbb dolgon el tudnám sírni magam, nem mindig teszem, de van, amikor kijön. Nem szeretem, de nem szabad elfojtani. Meg kell élni minden pillanatot ^^. Köszi a posztot!